Kezdőlap Gépírásoktató programok 1 gépre Hálózatos szoftverek Demo, frissítés, freeware Kapcsolat, elérhetőség Hogyan tudom...


Gépírás tanítása általános iskolában

Előzmény

Hallottuk, a csehek kiemelkedő gépírási teljesítményének egyik "titka", hogy náluk már az általános iskola ötödik osztályában kötelezően tanulják a vakírást. Arra gondoltam, miért ne lehetne nálunk is a jelenleginél korábban bevezetni ezt a tárgyat.

Indokolja a tárgy korábbi tanulását többek között, hogy

-         a számítástechnika már az óvodás korban is megjelenik a gyerekek életében, így nem ismeretlen számukra a géppel való munka.

-         mire középiskolások lesznek, már annyira rögződik bennük a "pár ujjas" gépelési technika, hogy a tanár nehezen tudja meggyőzni őket arról: hosszú távon ez a jobb megoldás.

-         Mivel még nem találják meg könnyen az egyes betűket a billentyűzeten, nagyobb kedvvel tanulják meg azt a technikát, amelynek segítségével gyorsabban tudnak írni.

-         a netgeneráció valószínűleg többet fog írni billentyűzettel, mint kézírással, ezért nagyon fontos a helyes technika elsajátítása.

-         Az utóbbi időben megnőtt az érdeklődés a munkahelyek részéről dolgozóik gépírástanítása iránt. Észlelték ugyanis, mennyire rontja a munka hatékonyságát, ha dolgozóik csak pötyögtetve, lassú ütemben képesek az adatbevitelre.

Ezek figyelembevételével írtuk meg legújabb szoftverünket, a Kipp-kopp gépírásoktatót.

A Kipp-kopp a régebbi, középiskolásoknak szánt, jól bevált ASD programunk átdolgozott változata.

 

A program tananyagának megírásánál figyelembe vettem, hogy az a kisiskolások számára is érthető szópéldákat, kifejezéseket tartalmazzon. A szószerkezetek, mondatpéldák szintén érthetőek, érdekesek legyenek - pl. a nagybetűk tanulása után mesefigurák neveit, mesecímeket, egyszerű közmondásokat írnak a gyakorlóanyagban.

A gyakorlandó sorok nem három, csupán kétsorosak, mert még rövidebb ideig tudják a figyelmüket összpontosítani. A leckék végén lévő tízperces másolás helyett csupán ötpercest kell megírniuk (még ez is nehéz számukra).

Osztályzat helyett pontokat gyűjtenek, valamint szöveges értékelést kapnak, az eredményüktől függő animációkkal. Minden egyes bekezdés megírása után van értékelés, nemcsak az órai munka egybefüggő megnézésekor (mint középiskolában). Csak dicséretet vagy biztatást kapnak, rosszallást nem. Egy bekezdés megírásakor megjelenik egy kör(diagram), és attól függően pirosodik be, hogy volt-e hibájuk. Azt szoktam kérdezni tőlük: Ki kapott nagy piros pontot a munkájára?

Mivel a tananyag és szoftver elkészítésénél nem támaszkodhattam bőséges magyarországi tapasztalatokra, úgy gondoltam, feltétlenül ki kell próbálnom az új szoftvert a gyakorlatban, mert csak így tudom nyugodt szívvel javasolni másoknak is a kisiskolás korú gyerekek gépírástanítását. Mivel az ötödikesek tanulásáról már volt tapasztalat, szerettem volna kideríteni, hogy alsóbb évfolyamokon is tanítható-e a vakírás. Úgy gondoltam, hogy a harmadikosok és a negyedikesek tanításával próbálkoznék. Felvettem a kapcsolatot a Páneurópa Általános Iskola igazgatójával, aki lehetővé tette számomra, hogy szakkör keretében taníthassak 10 ujjas vakírást az új programunkkal. Ezúton is köszönöm az iskolának a lehetőséget.

Szintén köszönöm Klock Júliának és Peresztegi Évának, hogy az általános iskolások tanításának tapasztalatait megosztották velem.

 

Gyakorlat

A tanítás 2009 októberében indult, kisebb döccenőkkel. Tízen jelentkeztek ugyanis, de huszonöten jelentek meg az első órán (15 számítógép volt a teremben). Az első két alkalom ezért elment azzal, hogy megbeszéljük, ki ülhet le egyáltalán géphez, plusz az egyéb bevezető dolgokkal.

Heti 2 alkalommal van foglalkozás. A szakköri forma abból a szempontból nem szerencsés, hogy gyakran ütközik más foglalkozással, és a gyerek választani kényszerül pl. a röplabda és a gépelés között. Előnye, hogy csak azok a gyerekek jönnek el, akiket érdekel a vakírás, ezért az órák jó hangulatban telnek el. A korosztályra jellemző a gyors lelkesedés, majd egy újabb dolog iránti lelkesedés. A lemorzsolódás részben ezzel is magyarázható. A döntő többség csak egyszer járt egy héten, másodszor (pénteken) csak egy-két gyerek. Örömömre az utóbbi időben már pénteken is 6-7 gyerek jelenik meg, ezért ők gyorsabban haladnak a tananyagban. Viszonylag nagy volt a lemorzsolódás, de mostanra kialakult egy kb. 10-12 fős csoport, amelyik rendszeresen részt vesz a foglalkozásokon.

Az a tapasztalatom, hogy betegség és egyéb okok miatt gyakrabban hiányoznak a kisiskolások, mint a középiskolások. Heti egy órás tárgy esetén egy hiányzás már azt jelenti, hogy két hete gyakorolt utoljára a gyerek. Ehhez képest meglepő, hogy egy-egy hosszabb hiányzás esetén is milyen könnyen fel tudják idézni az addig tanultakat. Ilyenkor egyébként a Súgó/Billentyűzet menü virtuális billentyűzetének segítségével végeztetni szoktam egy kis gyakorlást, az addig tanultak felidézésének céljából.

Volt olyan gyerek, aki azért jelentkezett a szakkörbe, mert édesanyjától kérték ezt az ismeretet egy munkahelyi felvételi elbeszélgetés során. Olyan is volt, akit az anyukája biztatott, mert a gyermek testvére egyest kapott informatikából, amikor az adatbevitel volt a feladat.

A szabályos test- és kéztartást nem lehet teljesen megvalósítani, mert nem érik fel rendesen a billentyűzetet. Kérem, hogy a könyökük maradjon a testük mellett. A billentyűzetet kihúzom az asztal szélére, így a csuklójuk a levegőben van, nem támaszkodik az asztalra, de az alkarjuk nem vízszintes a talajjal, a kézfejük a könyöküknél magasabban van. A szék magasítása pl. kispárnával iskolában nem oldható meg. Óra közben igyekszem őket rávenni a legelfogadhatóbb testtartásra.



Kép a Páneurópa Általános Iskola honlapján az egyik kisiskolás test- és kéztartásáról

 

Szépen belejöttek a betűzésbe, maguktól is elkezdik a félhangos betűzést, ha látják, nehezebben megy valamelyik bekezdés. A többség ritmusosan ír, viszont többen vannak, akik az ismétlődő betűket gyorsan írják egymás után. Gyakran előfordul az is, hogy a könnyebb betűkapcsolatokat gyorsabban írják. Igyekszem meggyőzni őket arról, hogy ez könnyen hibázáshoz vezet, ezért térjenek át az egyenletes ütemben való írásra. Folyamatosan járkálok közöttük, egyénileg segítek mindenkinek, magyarázok, motiválok.

A számítógépet sokan már nagyon ügyesen kezelik, néhányan nemcsak egeret, hanem billentyűparancsokat is használnak. Elámulok, hogy időnként milyen profi módon oldanak meg dolgokat.

Igyekszem a tízujjas vakírás hosszú távú hasznára is felhívni a figyelmet, de ennek jelentőségét ők még nem nagyon érzik. Igaz, ezzel a szülőknek, tanáraiknak kell elsősorban tisztában lenniük, hogy ennek megfelelően irányíthassák a gyerekeket. Jövőre mindenképpen el akarok jutni a szülői értekezletekre, hogy meggyőzhessem a szülőket a vakírás fontosságáról.

Motiválni elsősorban az órai jó hangulattal és sok-sok dicsérettel, biztatással próbálok. Eleinte előfordult, hogy egymással versenyeztettem őket. Megkérdeztem: ki ért el több pontot óra végén. Hamar rájöttem, nem jó ez a megoldás, mert így a kevésbé ügyeseknek kudarcélményük lesz. Azóta azt kérdezem óra elején: Vajon ma kinek sikerül túlszárnyalnia a saját rekordját? - azaz önmagukkal versenyeztetem őket. Ez a motiválás jól bevált, mert vagy pontszámban, vagy leütésszámban, vagy hibaszámban sokszor sikerül a korábbinál jobb eredményt elérniük.

Az előrehaladásuk figyelemmel kísérése érdekében vezetniük kell egy jegyzéket: óra végén fel kell írniuk, aznap hány leütést, mennyi hibával írtak, melyik bekezdést vették utoljára, és hány pontot szereztek. Fontos motivációs eszköz, hogy erre a lapra öntapadós jutalom-matricát ragasztok, amelyet attól függően választhatnak, hogy hány pontot értek el az adott órán. Óra végén sokszor van hosszabb sorbanállás azért, mert egy-egy gyerek nem tudja eldönteni, melyik matricát is válassza. De nem akarom megfosztani őket a választás örömétől, mert így nagyobb kedvvel dolgoznak. Láthatóan megnő az órai aktivitás, ha új matricákat hozok órára. Igyekeznek sok pontot szerezni, hogy kedvükre választhassanak az új "kincsekből".

A lapokat gyakran otthon felejtik. Nem akarom viszont az iskolában őrizni, mert így elveszítené egyik fő funkcióját. Az a célom ugyanis, hogy maguk is figyelemmel kísérjék a haladásukat, valamint megmutathassák szüleiknek, diáktársuknak. Remélem, így több gyerek is kedvet kap a vakírás tanulásához.

Jó motiváló eszköz még az is, ha megkapják kinyomtatva egy-egy jól sikerült órai munkájukat. Ezt hazavihetik, és megmutathatják szüleiknek, barátaiknak.

Eléggé figyelik egymást gépelés közben, és árulkodnak, ha valaki nem vakírással ír.

Az órán szakköri, oldott a hangulat. Sokszor kikéredzkednek vizet inni vagy más célból. Van, mikor jól tudnak koncentrálni, de van, amikor fáradtak, és nem haladnak jól. Ha őszinte akarok lenni, csoda, hogy egy fárasztó iskolai nap után, 15-16 óra között még erre a teljesítményre is képesek.

Érdekes megfigyelni, milyen  jól láthatók a személyiség- és jellemtulajdonságok e tárgy tanulása során. Volt például egy harmadikos gyerek, aki kb. fél óráig sírdogált, mert lett egy hibája (addig hibátlanokat írt). Hiába volt minden nyugtatás, a következő órára már nem jött el. Ennek ellenkezőjére is van példa. Van, akinek nehezebben megy a gépelés, folyamatosan kevés pontot ér el óráról órára, mégis szorgalmasan jön és gyakorol. Van, aki a könnyű gyakorlatot többszöri megírásra jelölte ki, hogy több pontot szerezhessen.

Annak ellenére, hogy törekedtem a számukra kevésbé ismert szavak elkerülésére, jócskán előfordulnak a tananyagban olyanok, amelyeknek nem ismerik a jelentését (pl. az i betű tanulásakor a "ladik" szó). Ezért óra közben bármikor jelentkezhetnek, és megkérdezhetik, mit jelent az a szó, amelyet le kell írniuk. Általában elmondható, hogy mind az aktív, mind a passzív szókincsüket fejleszteni kell. Az életkoruknak teljesen megfelelőek az ismereteik, csak nekem volt kicsit furcsa, hiszen eddig a középiskolás korosztályhoz voltam szokva.



Képek a Páneurópa Általános Iskola honlapján a gépírás szakkörről

 

Összegzés

Fontos kérdés, hogy mikor, melyik osztályban kezdhető el a gépírás tanítása. Az a tapasztalat, hogy minél nagyobb jártasságra tesznek szert a billentyűk kezelésében, annál nehezebb rávenni őket a vakírás megtanulására. (Pár éve a középiskolában egyre több gyereknél tapasztaljuk a makacs ellenállást.) Magyarországon az általános iskolák ötödik osztálya elég nehéz, ezért nem lenne tanácsos újabb tantárggyal terhelni. Figyelembe veendő, hogy negyedikben az iskolák egy részében már tanulnak informatikát, ezért én az általános iskolák negyedik osztályában javaslom bevezetni az általános iskolai oktatásba a gépírást, az informatika oktatásával párhuzamosan, legalább heti egy órában. Igaz, az is fontos lenne, hogy legalább még egy évig tanulják ezt a tárgyat, hogy készségszintűvé váljon a vakírás. A harmadikosok átlagos pszichés fejlettsége és olvasástudása még nem teszi lehetővé, hogy osztálykeretben tanulják a vakírást. Természetesen egyénileg - adottságtól függően - akár már harmadikosokat is meg lehet tanítani a vakírásra. (A jelenlegi csoportom legügyesebb tanulója harmadikos.)

Nagy sikerélményt jelentett a következő eset: az egyik gyerek elmesélte, hogy egy otthoni munkájánál nem találta meg az egyik betűt, pedig már többször végignézte a klaviatúrát. A végén eszébe jutott, hogy hiszen azt a betűt már tanulta az iskolában, és melyik ujjával ütötte, ezután már rögtön meg is találta a keresett karaktert.

A tananyag megírásánál voltak kétségeim azzal kapcsolatban, hogy elegendő lesz-e egy-egy bekezdésből mindössze két-két sort írni. Az a tapasztalatom, hogy a kicsiknél elegendőnek bizonyult ez a mennyiség. Náluk ugyanis még nem rögződött be annyira a rossz technika, és jobban elfogadják a tanári irányítást is: szépen, vakon írnak. Végül is, ha nem megy egy-egy betű, újra kell írniuk az adott bekezdést, így módjuk lesz a kellő bevésésre.

Egy sor kétszeri megírása általában jól megy. Nehéznek tartják a leckék utolsó gyakorlatait, mivel ezek minden szava és sora más-más, ráadásul hosszabbak is, mint az előzőek. Ezeket a bekezdéseket ezért tovább fogom rövidíteni, ősztől már ezt a programverziót lehet majd használni.

Terveink között szerepel még, hogy minden egyes leckét egy olyan játékos feladattal lehessen zárni, amely az adott lecke szavait gyakoroltatja.

Összességében elmondhatom azt, hogy a várakozásaimat felülmúlóan teljesítettek a kisiskolások a gépírás órákon. A kézujjak hossza a vártnál kisebb mértékben tette nehézzé a nagyobb betűfogásokat. A monotóniatűrésük nem évfolyamhoz kötött, nagyok az egyéni eltérések. Pl. vannak harmadikosok, akik 60 percnél tovább is írni akarnak, nem fáradnak el. Ugyanakkor többen voltak, akik pár tanóra után abbahagyták a tanulást, mert nem tudták a kudarcélményt feldolgozni (nem sikerült olyan jól megírni a bekezdéseket, mint azt remélték, vagy ahogy az néhány ügyesebb osztálytársuknak sikerült). Vagy egyszerűen csak másra számítottak jelentkezéskor. A motiváltság nagyon fontos, ebben a szülők és a tanártársak segítségére nagy szükség van.

A végső tanulságokat az év vége felé közeledve tudom majd levonni. Annyi már most látható, hogy a legügyesebb tanulónak 20-25 foglalkozás elég lesz a betűk (16 lecke) megtanulásához. Természetesen a számok és írásjelek tanulására is szükség lesz ezután. Feltétlenül folytatni kell majd a tanulást jövőre, hogy a tanult ismeretek kellően begyakorolódjanak, és a szerzett tudás ne vesszen kárba. Úgy gondolom, ha a folyamatos szövegek írásában is el tudnak érni egy viszonylag nagyobb sebességet (percenként legalább 80-100 leütés körülit), kevésbé alkalmazzák majd a kétujjas technikát.

Úgy látom, hogy a kisiskolásoknál is az a leghatékonyabb módja a gépírás tanulásának, hogy az szaktanári irányítással történjék, de oktatóprogram is segítse a munkát. Ezáltal differenciáltan, az egyéni képességeknek megfelelően, játékosan és mégis hatékonyan történhet a tanulás. Nagyon fontos a pozitív tanári hozzáállás: el kell érni, hogy örömmel járjanak a foglalkozásokra. Fel kell kelteni érdeklődésüket, meg kell értetni velük, milyen sokat jelenthet számukra ez a tudás.

 

 

MAI STATISZTIKA

 

A hálózatos verzióban - tanárként belépve - óra végén (vagy akár óra közben) megnézhetjük az aznapi statisztikát. Az első két oszlopban azt láthatjuk, a tanuló mely leckék mely bekezdéseit írta meg. Az L=az órán elért leütésszámot, a H=a hibák számát, a P=az elért pontot jelöli. Zárójelben az összpontszám látható, az első leckétől kezdve.

Az is látható, hogy sokan nem az előre beírt osztálylistából választották ki, ahova tartoznak, hanem új osztályokat hoztak létre. Ennek eredménye, hogy eléggé szétszórva találhatók meg a listában a gyerekek. Az első foglalkozásokon nem értem rá ezzel foglalkozni ugyanis, később meg már nem akartam, hogy elvesszenek az eredményeik.

Látható az is, hogy van olyan gyerek, aki négyféleképpen jelentkezett be a programba. Ezért nem találta meg előző eredményeit. Az Ugrás paranccsal állítottam be (az eredményjegyzéke alapján), hogy melyik leckétől írja a gyakorlatokat.

 

MAI STATISZTIKA - 2010.02.23.

1. Andris (4.o)             4.4.3 - 4.5.5   L=725   H= 5   P=19 (315)

2. G. Erika (4. o)           4.4.1 - 4.6.3   L=1576  H=14   P=38 (299)

3. H. Nikolett (3. o)         6.4.2 - 6.5.5   L=925   H= 0   P=28 (434)

4. H. Vivien (3. o)           9.4.1 - 10.2.3  L=2476  H= 9   P=73 (730)

5. P. Nikoletta (4.b)         8.6.3 - 9.2.3   L=1073  H= 0   P=38 (626)

6. Sz. Krisztián (3.a)       3.4.2 - 3.5.2   L=482   H= 2   P=14 (180)

7. Sz. Cintia (4. o)          7.3.1 - 7.6.3   L=1092  H= 5   P=34 (559)

8. Tomi (3.b)               4.6.3 - 5.2.2   L=892   H=13   P=21 (276)

9. V. Angéla (4.b)           4.2.1 - 4.3.2   L=459   H= 6   P=10 (213)

10. V. Benjamin (5.b)        9.5.1 - 9.6.1   L=802   H= 5   P=21 (634)

11. W. Hanna (3.o)            3.5.1 - 3.6.2   L=970   H= 6   P=26 (194)

 

A hálózatos verzióban - tanárként belépve – látjuk a közös mappa tartalmát, azaz hogy kik jelentkeztek be a programba, és mennyi az összpontszámuk. Vastagítva van azoknak a neve, akik az adott napon dolgoztak.

 

A közös mappa - C:\Documents and Settings\All Users\Dokumentumok\Gépelés\ - tartalma:

 

3. o - 11 fő

         Császár Teodóra (1), Császár Teoóra (6), dóri (0), Geiger A. Franciska (35), Horváth Nikolett (430), Horváth Vivien (730), józsa roland (1), Nóri (2), próba (3), Szabó Krisztián (13), wentzel nora (10)

3.a - 1 fő

         Szabó Krisztián (180)

3.b - 4 fő

         barbara (0), Éraki Tamás (1), Éraki Tomás (0), Tomi (276)

3.o - 2 fő

         Barbara (160), Wentzel Hanna (194)

4 b - 1 fő

         pálfi Péter (0)

4,b - 1 fő

         havadi zsuzsi (4)

4. o - 9 fő

         bogi (0), evelin (0), Gagyi Erika (299), Hubert   evelin (2), kelemen (133), Pálfi Péter (40), Sándor Boglárka (2), szilágyi cintia (559), W_Teszt (2)

4.a - 2 fő

         Blazsek Brigitta (5), Csók Franciska (6)

4.b - 4 fő

         havadi zsuzsi (60), Milán (63), Petró Nikoletta Éva (626), Varga  Angéla (213)

4.o - 7 fő

         Andris (315), Havadi  Zsuzsi (2), Havadi Zsuzsi (244), kelemen péter (4), Magyar Zsófi (2), Révész Bence (18), Teszt

5. o - 1 fő

         Márk (11)

5.b - 1 fő

         Vince Benjamin (634)

 

 

A legügyesebb, leckékben legelöl haladó, az órákon rendszeresen sokat író tanuló eredményjegyzéke



 

 

Az oktatásba csupán januárban bekapcsolódó, de nagyon gyorsan haladó negyedikes tanuló eredménylapja

(10 óra alatt az 5. lecke vége felé jutott el.)



 

 

Az órákon általában hibátlanul dolgozó tanuló eredménylapja



 

 

Egy foglalkozáson a legmagasabb leütésszámot elért tanuló

órai munkája

(Harmadikos, ezen a napon kb. 1 óra 10 percig dolgozott. Annyira szeret írni, hogy óra végén el kell küldeni azzal: elég lesz mára.)

 

Év végén készíteni akarok egy olyan statisztikát is, hogy melyik gyerek hány órán vett részt, és melyik leckéig jutott el.

 


Kezdő lap << Tanároknak << Tapasztalatok <<



Copyright 2008 dr. Gyetvainé Nevelős Erzsébet


Gépírásoktató programok

Wordjav program

Már nem forgalmazott szoftverereink

Melyik programra van szükségem?

Módszertani kérdések...

Felhasználóink írták