Vélemények, tapasztalatok, ajánlások (WinOkt)

Honlapotokra áprilisban találtam rá. Végigolvastam (mindent, ami csak ott volt), és el voltam ragadtatva, de főleg a WinOkt nyerte meg a tetszésemet, még látatlanul is. "Heuréka-érzés" fogott el: EZ AZ! EZ a program kell nekem. E-mailben kértem egy demót, másnap meg is kaptam. Letöltöttem, kipróbáltam, teljesen levett a lábamról.

Miért a WinOkt-ot választottam?

Az általam kipróbált programok közül egyedül a WinOkt felelt meg azoknak az elvárásoknak, amelyeket egy gépírásoktató programmal szemben támasztottam:

• Ne lehessen benne javítani (én még mechanikus írógépen tanultam meg a tízujjas vakírást: ott, ha egy betűt leütöttem, akkor az megjelent a papíron és nem volt visszakoz). A szövegszerkesztőkben ezt nem lehet megoldani, emiatt kezdtem el kifejezetten gépírás tanulásához/tanításához kifejlesztett programok után kutatni.
• Képes legyen a program a begépelt gyakorlatot kijavítani, értékelni (hibás helyek megjelölése, leütésszám, sebesség, hibaezrelék, osztályzat stb.). Ez a tanuló munkájának kijavítását és értékelését jelentősen megkönnyítené. Ha már program, akkor "mit neki" egy ilyen funkció? Mi annak idején még kézzel javítottuk ki a munkánkat (pirossal aláhúztuk a hibás helyeket), de ez a XXI. század elején olyan lenne, mintha valaki lovas kocsival utazna fel Budapestre vonat vagy autó helyett.
• A hibás helyeket a feladat megírása után keresse meg. Ennek hiányában egyes "oktató" programokban nem is lehet "vakon" írni! Legalább a hangot be kell állítani, hogy jelezzen, ha rosszat ütök. Hangjelzésre fel kell nézni és a "látvány" alapján el kell dönteni, hogy honnan is kell tovább folytatni, mert ha nem, akkor onnantól kezdve minden leütött karakter - kivéve, ha véletlenül éppen jó helyre esik, - rossz lesz. Megjegyzem, az ilyen programok jellemzője, hogy szép statisztikákat gyártanak a "helyes" és "rossz" leütések számáról.
• A gépelés ne képernyőről másolással történjen, tehát legyen hozzá tankönyv. (Az irodában a titkárnő sem a képernyőről, hanem papírról, esetleg könyvből gépel. Szokja a tanuló azt a pozíciót a testtartásban, ami majdani irodai munkája során várja.)
• A tanuló munkája utólag is bármikor megnézhető legyen, tehát a program legyen képes menteni. Több ok miatt nem a nyomtatást tartottam elsődlegesnek:
  1. sajnos nem vagyunk jól eleresztve nyomtató tekintetében, s szerintem ezzel több más iskola is így lehet.
  2. a nyomtatást az órán kellene végezni, ez egyrészt zavaró lenne, másrészt sok időt vesz igénybe, harmadrészt a kinyomtatott munka esetleg elveszhet stb.
  3. az elmentett munka szükség esetén bármikor kinyomtatható, persze csak ha megfelelő formátumban történt a mentés, ez viszont már a mentéssel szemben támasztott követelmény
• Az előbbi feltétel maga után vonja azt is, hogy a program képes legyen megkülönböztetni, hogy ki használja, vagyis a tanuló pl. név szerint jelentkezzen be a programba.
• A program könnyen kezelhető legyen, hiszen azok a tanulók, akik használni fogják, általában még minimális számítástechnikai ismeretekkel sem rendelkeznek (ez több éves tapasztalat).
• Az időre történő másolásnál a program mérje az időt, s ha az letelt, ne engedjen tovább gépelni.
• Ne legyen hardverfüggő (ez a gépparkunk képlékeny állapotát figyelembe véve igen lényeges szempont).
• Biztosítva legyen a rendszeres szoftverfrissítés.
• Egy hálózati szoftvert előnyben részesítettem egy egyedi gépes szoftverrel szemben.
• Az sem árt, ha van hozzá részletes felhasználói dokumentáció.
• A legfontosabb szempont: a gépírás könyvet és programot nekem kellett kiválasztani. Ha én tanítom a gépírást, csak magamat szidhatom, ha rosszul döntöttem. De ha mégis sikerül szerezni valahonnan egy szaktanárt, akkor már nem ilyen egyszerű a helyzet. A kiválasztott programnak tehát olyannak kell lennie, ami nemcsak az én igényeimet elégíti ki, hanem amiért merem vállalni a felelősséget egy szaktanár előtt is. Szóval felelősségteljes döntést kellett hozni: egyáltalán nem mindegy, hogy milyen programot választok.

Bár nem volt feltétel, de minden bizonnyal befolyásolta a döntésemet:

• A szerzők (és egyben forgalmazók) korrektsége, maximális segítőkészsége, a szinte on-line (legalábbis naprakész) kapcsolattartás lehetősége stb.
• A program nemcsak a "beépített" világbanki tankönyv anyagával használható, hanem kiválóan alkalmas bármely más szöveg javítására is, ha a javítandó szöveg etalonját elkészítjük neki. A program ilyen irányú rugalmassága biztosíték volt arra is, hogyha valami oknál fogva az eredeti világbanki tankönyvvel szemben kifogások merülnének fel, más tananyaggal is kiválóan használható (persze ennek ára is van, hiszen akkor többet kell a tanárnak dolgoznia).
• Szintén nem emlékszem, hogy más oktatóprogram képes lenne tetszőleges szövegszerkesztőben megírt munkák kijavítására is (ráadásul figyelembe véve, hogy a szövegszerkesztők "javítószerkezettel vannak ellátva", míg a WinOkton belül a javítás le van tiltva, ezért más az osztályozási norma). Ez azért hasznos, mert így a tanulók nemcsak az oktatóprogram környezetével ismerkedhetnek meg a gépelés során, hanem a későbbiekben valódi szövegszerkesztőkben is dolgozhatnak, s az ott készült munkájuk is könnyen javítható, értékelhető.

WinOkt, ahogy én látom

Ez egy egyszerű, ugyanakkor nagyszerű program.

Egyszerű, mert:

• nagyon könnyen kezelhető (felhasználóbarát)
• egyszerű, mégis igényes (de nem hivalkodó) felhasználói felülettel endelkezik.

ugyanakkor nagyszerű, mert:

• ahhoz képest, hogy Windows-os, gyors
• kis méretű, mégis elég sokat tud, szinte majdnem mindent, ami szükséges (olyan program nem is létezik, amelyik mindent tudna)
• több olyan funkciója is van, amire egyik általam ismert program sem képes (pl. eredmények átadása, saját másolószövegek használata "etalon"-készítés segítségével más szövegszerkesztőben megírt sortartó másolások javítása, méghozzá annak megfelelő javítási kulccsal, hogy ott javítani is lehet)
• nélküle nem boldogulnék
• a WinOkt-ba roppant könnyű a bejelentkezés.
  

  Figyelemre méltó ötlet, hogy a tanulók legördülő listákból választhatják ki csoportjukat és nevüket. A program dokumentációjában leírt bejelentkezési hibákat olvasva én magam hoztam létre a két tanulócsoportot 13-13 tanulóval. Ezzel a belépési problémákat már eleve elkerültem, hiszen a tanulónak így csak ki kellett választania a tanulócsoportot és azon belül a nevét (persze ezzel megfosztottam őket a kezdeti üdvözlő szöveg olvasásának élményétől - Sok sikert <<megfelelő név>>! -, de nem hiszem, hogy ezt nagyon zokon vennék).
  A hálózatba való bejelentkezés még mindig nagyon sok gyereknek gondot okoz, pedig csak annyit kellene megjegyezniük, hogy az azonosító "ezmegez", a jelszót pedig én mondom meg minden óra elején (a megadott jelszó mindig csak az addig tanult betűket tartalmazza, hogy ezt is "vakon" lehessen begépelni - s ezt meg is követelem). A WinOkt-ba való bejelentkezés viszont egyetlen tanulónak sem jelent problémát: megy, mint a karikacsapás.

• Óriási ötlet, hogy a program a címsorban kiírja az aktuális felhasználó nevét. Más órán nem találkozom ezekkel a gyerekekkel, csak gépírást tanítok nekik, ott pedig még beszéltetni (szóban feleltetni) sem szoktam. Nagy segítséget jelentett ezért a tanulók nevének megtanulásában. Feltehetően nem ez volt a programozó fő szándéka (azt csak ő tudja, hogy mi), de nekem ez hatalmas segítséget jelentett ebből a szempontból. (Ha a tanár már ismeri a tanulókat, akkor azt is könnyen észreveheti ily módon, ha valaki csalafinta módon nem a "saját nevében" próbálna dolgozni, vagy több tanuló is ugyanazon a néven jelentkezne be.)
• Hasznos az is, hogy tanárként bejelentkezve meg lehet nézni a tanulók esetleg elfelejtett jelszavát (nálunk még nem volt ilyen probléma, de soha nem lehet tudni, az internetes szakkörre járók folyton elfelejtik a jelszavukat, sokan még az azonosítójukat is.)
• Szintén pozitívan értékelem, hogy a program automatikusan készít "fejlécet" (név, csoport, dátum) a tanulók munkájához, a tanulóknak csak a gyakorlatot kell megírnia, s a program csak azt értékeli. Didaktikailag ésszerűtlen - pl. Wordben tanítva a gépírást -, ha a tanulónak a fejlécben olyan betűket kell leírnia, amiket még nem tanult "vakon írni". A fejlécet tehát bepötyögi, de utána már szabályosan kell gépelnie. Ráadásul a tanulóknak általában nem egyforma hosszú a nevük, de egyébként sem mindenki ugyanannyi idő alatt talál meg egy-egy ismeretlen betűt a billentyűzeten.
• Az is dicséretre méltó, hogy a tanulók munkájának elmentése is automatikusan történik, megelőzve ezzel, hogy esetleg elfelejti, vagy valamiért nem sikerült elmentenie a munkáját (általában, de ha szükséges - pl. dolgozatíráskor -, direkte is lehet menteni).
• Roppant hasznos, hogy a program azonnal értékeli a tanulók munkáját, nem kell arra várni, míg a tanár kijavítja.
• Mivel a program értékeli, sőt le is osztályozza a tanulók munkáját, így senki nem reklamálhat, hogy miért olyan jegyet kapott, amilyet. (A program hibajavító algoritmusa többnyire megbízhatónak mondható, a tanár tévedése így valamelyest csökkenthető. Azért látom, a hibajavító algoritmus is fejlődött: decemberben kijavíttattam a programmal egy még október elején íratott felmérő feladatsort, s három tanulónál egy jeggyel "javult" az osztályzat ahhoz képest, amit még az akkori - korábbi - verzió adott. A mostani (1.4.8-as) verzió ugyanis kevesebb hibát talált - s igaza van! - egyes munkákban, mint a régebbi.)
• Nagyon praktikus, hogy a "Billentyűzetdemo" nemcsak a programon belül (annak részeként), hanem attól függetlenül (a WinOkt futtatása nélkül) is használható.
• A "Virtuális billentyűzet" programon belüli szerepe is praktikus, az is, hogy új betű előtt gyakorolni lehet, de ettől függetlenül bármikor előhívható a Súgó menüből: én az új betűket ennek segítségével, de az általam diktált betűkapcsolások felhasználásával vezetem be. Dicséretes, hogy mivel a billentyűzet képe a képernyőn, a tanuló szeme előtt jelenik meg, ezáltal úgy rögzülhetnek benne az új betűfogások, hogy nem kell a billentyűzetre (ujjaira) - lefelé - néznie.
• Az etalonkészítést és használatát még áprilisban (a demó verzióval) kipróbáltam, s nagyon tetszett, hogy a program gyakorlatilag tetszőleges szöveget képes kijavítani, ha a tanár előtte vette a fáradságot, s elkészítette a javításhoz szükséges etalon-állományt. Azóta is nagyon tetszik ez a funkció, pl. dolgozat íratáskor is nagyon hasznos.
• Nagyra értékelem, hogy tanárként belépve az azonosítóváltás (Tanuló kiválasztása) funkcióval könnyen és gyorsan lehet váltani a tanulók között, ellenőrizve a munkájukat (nem kell egyenként mindig újra indítani, s a tanuló azonosítójával belépni - amihez ráadásul a jelszavakat is tudni kéne). Ilyen módon a megnézett munkák még írásvédettek is, tehát a tanuló nem reklamálhat utólag, hogy ő nem azt írta, hiszen így véletlenül sem lehet belejavítani (a számítástechnika munkákat mindig úgy szoktam megnézni, hogy a floppykat írásvédetté teszem olyankor. Persze következő órán reklamálnak, hogy miért nem tudnak menteni.)
• A tanár az órai foglalkozás alatt meg tudja nézni a tanuló által az óra addigi részében megírtakat anélkül, hogy meg kéne szakítania őt munka közben.
• Tanárként belépve a dolgozatokat is roppant könnyű javítani, mert csak egyszer kell kijelölni a feladatot, utána csak sorban be kell tölteni a megírt dolgozatokat és kijavítani. Ha belegondolok, hogy fizikából, matekból néha éjszakáim, számítástechnikából is néha több napom megy el egy-egy csoport munkáinak kijavítására, a gépírásjavítás valósággal öröm.
• Nem találtam más oktatóprogramot (esetleg elkerülte a figyelmemet), amely tetszőleges szövegből írt sortartó másolásokat képes kijavítani és értékelni. Ami viszont biztosan egyedi, hogy más szövegszerkesztőben írt (sortartó) másolási feladatokat is ki lehet vele javíttatni.
• A szoftver frissítése az interneten elérhető.

 

Szombat Bodor Aranka, fizika-informatika-csillagász szakos tanár
Csenger, Ady E. Gimnázium