Tapasztalatok

Kedves Kolléga! Az alábbiakban kiemelek néhányat azokból a tapasztalatokból, amelyekre a szoftvereink alkalmazásakor tettem szert, s amelyek valószínűleg Téged is érdekelhetnek.

Az első kérdés, hogy mikortól javasoljuk bevezetni a vakírást az általános iskolai oktatásba. Sokan tudják, hogy a cseheknél 5.-ben kötelezően tanulják az iskolákban a vakírást, és látjuk ennek pozitív eredményét (világbajnokságokon való kiváló szereplés stb.). A németeknél 4.-ben kezdik tanítani a gépírást. Magyarországon én is a 4. osztályban javaslom a vakírás tanulásának elkezdését. Ennek okai: a tanulók olvasási készsége ekkorra már elég biztos, fizikailag is elég fejlettek ahhoz, hogy a kézujjaik elérjenek nagyobb betűfogásokat, figyelmüket hosszabb ideig tudják összpontosítani, monotóniatűrésük fejlettebb stb. Még egy fontos dolog van, amit figyelembe kell venni: azt, hogy 5.-ben elég sok új tárgyat kezdenek tanulni, és ne akarjuk az 5. osztály nehézségét még tovább növelni. Mivel 4.-ben amúgy is elkezdik az informatika tanulását, ezzel párhuzamosan jó lenne a szabályos billentyűkezelést is elsajátíttatni. Lehetséges az is, hogy ennél korábban oktassunk vakírást, de itt egyénileg kell mérlegelni, elég érett-e erre a tanuló. A középiskolás tapasztalatokat figyelembe véve jó lenne, ha az informatika oktatását megelőzné a billentyűzet kezelésének az elsajátítása, hiszen így az informatikaórák is hatékonyabbak lehetnének: nem kellene az időt a karakterek keresgélésével tölteni. Hetente legalább 2-3 órát fordítsunk a tanulásra-gyakorlásra. Ennek egy része feltétlenül az iskolában, szaktanári irányítással történjék, egy kisebb része pedig - képességtől függően - otthoni gyakorlás legyen. Amennyiben az otthoni gyakorlás nem oldható meg, célszerű biztosítani, hogy az iskolában is legyen plusz gyakorlási lehetőség. Talán nálunk is elterjed, ami a nyugati országokban már gyakorlat, hogy a kisiskolások a házi feladataikat e-mailben küldik be tanáraiknak.

Nagyon fontos lenne, hogy a gyerekek addig tanulják meg a szabályos billentyűhasználatot, amíg nem rögződik bennük a helytelen írástechnika!

A Kipp-kopp Gépírásoktatóval kapcsolatban a legfontosabb dolog: az alsós általános iskolás korosztálynak különösen nagy szüksége van arra, hogy folyamatosan figyelemmel kísérjük a haladásukat, nagyon sokat dicsérjük és ösztönözzük őket. Míg a középiskolásokat vagy a felnőtteket észérvekkel könnyen meg lehet győzni a vakírás fontosságáról, addig a kicsik még nem igazán érzik ennek a tárgynak a jelentőségét. Győzzük meg őket: ahogy szükség van arra, hogy tollal-ceruzával írni tudjanak, ugyanúgy szükség van arra, hogy a billentyűzetet is gyorsan, biztosan tudják kezelni. Annak érdekében, hogy ne csak elkezdjék a vakírás tanulását, de be is fejezzék azt, folyamatos motivációra, egyéni figyelemre van szükségük. Mindenképpen dicsérjük őket, ha a korábbinál jobb eredményt értek el, ha pedig rontottak, biztassuk őket, hogy legközelebb majd jobban sikerül, most biztos csak fáradt volt egy kicsit. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy nem minden gyerek képes a viszonylag monoton feladatok végigírására, hamar elkalandozik a figyelme. Találjuk meg, milyen apró jutalmakkal (pl. matrica, piros pont, versenyzés stb.) tudjuk ösztönözni őket a továbbhaladásra. Ki kell emelni, hogy az alsósoknál talán még fontosabb a tanár szerepe, személyisége az eredmény elérésében, mint a középiskolában. Azt is ki kell emelni, hogy fontos lenne, ha szaktanár tanítaná a gépírást, hiszen a kisebb gyerekeknél még több szakmai dologra kell időben felhívni a figyelmet, még több módszertani eszközt kell bevetni a siker érdekében.

Mivel a kisiskolások rövidebb ideig képesek a figyelmüket összpontosítani, a tananyag bekezdései általában csak kétsorosak. Lehetséges, hogy ennyi gyakorlás nem mindig elég a betűfogás bevéséséhez. Azt javaslom, kérjétek a bekezdés újraírását, ha több a hiba, még ha a program el is fogadja az adott bekezdést. (2 sorban 2 hibát engedélyez a program.) Ennek az lehet pl. az egyik módja, hogy nagy dicséretet kapjon a gyerek, ha a bekezdés végén a kördiagram teljesen bepirosodik - azaz hibátlant írt. Lehet kérni a csoportban, hogy jelentkezzen, akinek teljesen piros lett a köre, és a többiek előtt dicsérjük meg, így még nagyobb lesz az öröme. (Bepirosodó kördiagramot jelenít meg a szoftver, hiszen százalékszámítással csak felsőben fognak foglalkozni a tanulók. A százalékszámítás azért jelenik meg mégis a "Mai munkában", hogy a tanár könnyebben tudjon valamilyen reális értékelést adni a tanulói munkákra. A program - mivel a javítóbillentyűk használata le van tiltva - a 6 ezrelékes hibahatár-táblázatot veszi figyelembe, amikor a különböző játékos animációkat megjelenteti.)

A figyelem összpontosításával van összefüggésben az is, hogy a kisebbek számára egy tanórán legalább egyszer iktassunk be pihenésképpen egy kis kéztornát vagy ujjtornát. Esetleg fel is állhatnak, és egy kis vállkörzést, fejkörzést is tarthatnak, ha látjuk, hogy már nem képesek a figyelmüket a gépelési feladatra koncentrálni.

A Kipp-kopp pontszámítása a következőképpen alakult: 1 hibátlan sorra 2 pontot kap a tanuló. Ha 1 hibája van, akkor is kap 1 pontot, hiszen ezzel a hibaszámmal még továbbléphet a következő bekezdésre, azaz elért valami kis eredményt. Ha ennél több hibája van egy sorban, nem kap pontot, és újra kell írnia a sort vagy bekezdést. A másolási gyakorlat a legnehezebb gyakorlat, ezért ott 1 hibátlan sor megírása esetén 3 pontot szerezhet. Ezzel kívántuk ösztönözni, hogy a tanuló szívesen fogjon hozzá ehhez a nehezebb feladathoz is. Természetesen ennél a programunknál is megteheti azt a diák, hogy újraírja a hibásan sikerült bekezdését. Ebben az esetben az összesítésben a jobbik eredményt tárolja a program.

Mivel az alsósok kézujjai még meglehetősen aprók lehetnek, folyamatosan kísérjük figyelemmel, valóban a megfelelő ujjaival üti-e a tanuló az egyes betűket. Ha nem tudja átfogni pl. a j+enter billentyűket, segítsünk kitalálni valami más módot az alaptartásba való visszataláláshoz. (Pl. a jobb kéz kisujját csúsztassa jobbra, tapogassa ki az enter billentyűjét, amit a formájáról könnyen felismerhet, majd a helyes alaptartásba való visszaérkezéshez csúsztassa balra a kézujjait, a mutatóujjával tapogassa ki a j betűn lévő dudort.) Nem elég az eredményeit megnézni, látni kell, valóban a helyes írástechnikát alkalmazza-e a tanuló. Írás közben álljunk meg egy-egy diák mellett és nézzük, valóban a megfelelő ujját használja-e a betűk leütésekor. Van pár betű, pl. a c, z, b stb., amelyiknél ez a veszély fokozottan fennáll.

Fokozottan ügyeljünk a helyes test- és kéztartásra. Feltétlenül szükséges az állítható magasságú szék - ideális lenne az állítható magasságú asztal is. Mivel a kicsik sokszor nem érik el rendesen a billentyűzetet, karjuk nem a testük mellett van, hanem a levegőben lóg. Ez egyrészt fárasztó, másrészt - mivel nincs egy biztos támasztékuk, kiindulópontjuk az alaptartáshoz - rossz beidegződésekhez, ezáltal hibázáshoz vezethet.

A programmal való tanításnál egyébként célszerű figyelembe venni a többi oktatóprogramunknál lentebb leírt tapasztalatokat. Olyanokra gondolok, hogy pl. minden foglalkozáson kérjünk meg egy minimális leütésszámot, legyen kitűzve egy minimális haladási ütem stb.

Az általános iskolai gépírástanítással kapcsolatos tapasztalataim részletesen (a SzóVilág 2010. márciusi számában megjelent írásom képekkel kiegészített változata)

Klock Júlia kolléganő tapasztalatai

1. Oktatóprogram használata a szaktanár által irányított tanórán, három alkalmazási területtel

Az ASD, ABC, WinOkt és Gepokt 007 Gépírásoktató szoftvereinket elég részletesen ismertettem a programok leírásánál. Most csak annyit emelnék ki, hogy véleményem szerint ezek a legalkalmasabb szoftverek ma Magyarországon az iskolai célú alkalmazásra. A fő célunk az volt, hogy minél sokrétűbben alkalmazható, korszerű szoftvert írjunk, és maga a tanár dönthesse el, hogyan kíván élni a program nyújtotta lehetőségekkel. Mivel tetszőleges szövegek is írhatók benne, valamint pl. a Wordben enterekkel írt másolások javítására is alkalmasak, a tanítás egész időszaka alatt alkalmazhatók.

Az oktatóprogramok alkalmazásának tapasztalatairól:

Az oktatóprogramok tanítási órán való alkalmazásától sokan idegenkednek. Ennek egyik oka lehet a tanítás-módszertani ismeretek hiánya (a tanárképzésben régen ez nem volt tananyag, hiszen akkor még oktatóprogramok sem voltak). Ok lehet még az oktatóprogramok felületes ismerete, a tapasztalatok hiánya, illetve rossz tapasztalat valamelyik régi oktatóprogrammal. Közrejátszik még a tanári állás elvesztésétől való félelem, mondván, ha oktatóprogramot vesz az iskola, akkor fölösleges lesz a szaktanár.

A saját és az oktatóprogramot alkalmazó kollégák tapasztalatai cáfolják ez utóbbi feltételezést. Más szakos tanár ugyanis nemigen tudja, miért fontos tanulás közben pl. a helyes test- és kéztartás, az ütemes írás stb. Nem veszi észre, mik a tanuló típushibái, és nem tudja, hogyan kell azokat korrigálni, nem tud ehhez megfelelő feladatsort összeállítani. Nem tudja, hogy milyen módon kell levelezést, irodai ismereteket és a többi anyagrészt megtanítani. A tárgyi-módszertani ismeretekre tehát továbbra is feltétlenül szükség lesz. Annál is inkább, mivel a csökkentett óraszámokban széles körű ismereteket kell elsajátíttatni, és ez csak a hatékonyság növelése révén lehetséges.

Ma már több oktatóprogram segítheti a gépírástanulást. Az elmúlt években megjelent oktatóprogramok alkalmazásakor leszűrhetők voltak a tapasztalatok: melyek azok a funkciók, amelyek hasznosak az oktatásban, és melyek azok, amelyek feleslegesek, hibás elgondolások vagy zavarólag hatnak. Az iskolai, tanórai célú felhasználásra az alábbi szempontoknak kell megfelelni:

• A tananyag felépítésének, a betűk ütemezésének, a gyakorlóanyag összeállításának módszertanilag megfelelőnek kell lennie.
• A rendelkezésre álló tanítási órákban végigírható legyen.
• Egyszerű legyen a használata.
• A tanár által készített feladatokat is könnyen be lehessen építeni a gyakorlóanyagba, illetve bármikor lehetősége legyen egy általa összeállított gyakorlósort megíratni.
• Legyen lehetőség egy-egy bekezdés vagy egy-egy tananyagrész kihagyására (pl. azért, mert a tanuló azt órán kívül már begyakorolta). A lehetőség viszont feltétlenül járjon együtt azzal, hogy ez a tény a tanár számára utólag látható, ellenőrizhető legyen.
• Legyen lehetőség a tanórai munka összefüggő értékelésére (órai munka leütés- és hibaszáma, osztályzata).
• A tanárnak legyen lehetősége a hálózatban dolgozók ellenőrzésére anélkül, hogy munkájukban megállítaná őket. Az ellenőrzést a tanóra alatt, végén és utólag is bármikor el lehessen végezni.
• A javítóbillentyűk használata legyen letiltva a mozdulatok pontos beidegződése érdekében.
• A javítás minél pontosabb legyen, a program ne a hibás leütéseket számolja, hanem a gépírásban elfogadott hibás szavak számát.
• A javítás a bekezdés megírása után történjék. Helytelen, ha a hibás leütésnél a gépelőnek fel kell néznie a monitorra a továbbhaladás érdekében, mert megszakad a vakírás folyamata.
• A diák egy-egy rosszul sikerült bekezdés újraírásával javíthassa eredményeit, hiszen az a cél, hogy jól megtanulja a vakírást, és közben minél több sikerélménye legyen.
• A javított munkából a tanár ne csak hibastatisztikát lásson, hanem azt is, hogy azok miből adódtak. Így láthatja a típushibákat, majd megfelelő gyakorlatok összeállításával korrigálhatja azokat.
• A nyomtatásra többféle módon legyen lehetőség: egy adott órai munka, egy adott lecke, vagy csupán egy tízperces másolás is nyomtatható legyen. A takarékosság érdekében általában lehetőleg ne legyen szükség a nyomtatásra.
• Legyen lehetőség időnként a közös munkára (hangos betűzéssel lehessen írni közösen egy adott bekezdést, ha a tanár ezt célszerűnek tartja, pl. a nagybetűk tanulásakor).
• Jó, ha van szoftveres lehetőség arra, hogy írás közben a monitoron ne látszódjanak a leírt betűk, igazi "vakírással" lehessen gyakorolni. (ne a monitor ki-be kapcsolásával, a fényerő lecsökkentésével vagy egyéb állítási lehetőséggel kelljen ezt megtenni).
• Jó, ha lehetséges az eredmények átvitele egyik gépről a másikra (egyrészt hálózaton belül, másrészt otthoni pluszgyakorlás esetén).
• Az esetleges hangjelzés ne zavarja a többi tanuló munkáját.
• Ne legyen túl nagy a szoftver hardverigénye, mert ez az iskolák többségében gondot okozna.
• Korszerű operációs rendszerben működjék, amelyben a tanulók egyéb órákon is dolgoznak.

A fenti szempontokat szem előtt tartva írtuk meg oktatóprogramjainkat, melyeket elsősorban a szaktanár által irányított tanórai alkalmazásra fejlesztettünk ki, de otthoni, egyéni tanulásra is megfelelnek. Négy oktatóprogramunk jelent meg, tulajdonképpen csak a feldolgozott tananyagban van köztük különbség. Az ABC Gépírásoktató az Információkezelés I. a 9-10. osztály számára c. tankönyvre (száma: 59691, B+V Lap- és Könyvkiadó Kft.), a WinOkt a világbanki képzésben használt Gépírás a betűtanulástól a hivatalos levelekig c. tankönyvre (KGD 1201, Műszaki Könyvkiadó), a GepOkt 007 a Gépírás a betűtanulástól a hivatalos levelekig (MK-6015-X, Műszaki Könyvkiadó) tankönyvre, az ASD és a Kipp-kopp pedig az általam összeállított tananyagra épül.

Mire ügyeljünk az ASD, ABC, WinOkt és a GepOkt 007oktatóprogrammal való tanítás során?

• Az első teendő - akár oktatóprogrammal, akár hagyományos módon tanítunk - a megtanulandó ismeretek fontosságának, praktikusságának megértetése. Fel kell hívni a diákok figyelmét arra, hogy a munkakörök túlnyomó többségében és a magánéletben is szükség lesz a számítógépes ismeretek gyors és hatékony alkalmazására, a gyors adatbevitelre. A motiváció nagyon fontos eszköz az eredményesség és céljaink elérése érdekében.
• A gépírásoktató programmal történő tanulás is akkor a leghatékonyabb, ha azt szaktanár tanítja. A program megírásakor eleve ebből indultunk ki, ezért a program viszonylag kevés módszertani tanácsot ad a felhasználónak. A szaktanár feladata, hogy figyelemmel kísérje a tanulók munkáját, és segítsen, magyarázzon. Ebből következően a haladást nem lassítja sok, programból vezérelt magyarázat, figyelmeztetés.
• A program úgy van megírva, hogy a legoptimálisabb gyakorlási módot javasolja a felhasználónak, de viszonylag alacsonyra van beállítva az a hibahatár és sebességszint, amelynél a program engedélyezi a továbbhaladást. (A követelményszint alacsonyra állítására azért van szükség, mert a tanulók egy részének csak minimális óra áll rendelkezésére a tízujjas vakírás elsajátítására.) A szaktanár - céljainak és a rendelkezésére álló óraszámnak megfelelően - eltérhet ezektől a követelményektől.
• Programjaink segítségével - a jól felépített tananyagnak is köszönhetően - a tanulók többségének kb. 40-50 tanórára van szüksége a betűk és számok, írásjelek megtanulására. (A 17-20. leckékre, a számok és írásjelek tanítására csak 1-1 órát fordítok 9. évfolyamon, hogy minél hamarabb elkezdhessük a folyamatos szövegek másolását. (A számok és írásjelek gyakorlását tizedikben, év elején módszeresen átismételtetem.) Itt eltérek a program által javasolt megírási módtól, minden bekezdést csak egyszer íratok meg. Az ügyesebb tanulók természetesen ezeket a leckéket is végigírják úgy, ahogy a program azt felajánlja.) Így megvalósíthatók a kerettantervben kitűzött célok, feladatok.
• A tanmenetben ki kell tűzni a minimumot, hogy az egyes hónapok végéig mely leckéket kell mindenkinek elsajátítani, milyen sebességet kell elérni. Aki ezt nem éri el, pluszban kell gyakorolnia, hogy behozza a lemaradást. (Ez más tantárgynál is így van.) Egyes tanulók így nem maradnak le túlságosan a többséghez képest. Ennek pl. a számonkérésnél van jelentősége, no meg annál, hogy a tanuló be tudja-e fejezni a tanév végére a kitűzött feladatokat.
• Az órai munkákra adott osztályzatnál a feltételeket előre kell közölni (pl. bizonyos leütésszám elérése esetén kapják csak meg a jegyet).
• Havonta íratni kell egy felmérőt kötelező beadásra, hogy reális osztályzatot kapjunk. (Az önként beadott, sikerült órai munkák az átlagot javíthatják.)
• A tanulók jutalomnak tekintik, ha kinyomtatva hazavihetik jól sikerült órai munkájukat.
• Javasolt a tanulókkal füzetben vezettetni, hogy a tanórán hány leütést írtak, hány hibájuk volt és milyen az osztályzatuk. Így jobban látják, milyen az átlagos teljesítményük, min célszerű javítani.

A tananyag haladási ütemezése heti 2 tanóra esetén az ASD, ABC és WinOkt és Gepokt 007 programokkal

(Minimális haladási ütem, a jobb tanulók ennél gyorsabban haladhatnak)

IX.	1. óra 2. óra 3-8. óra	Balesetvédelem, terem rendje, célok A gép be- és kikapcsolása, bejelentkezés a hálózatba, helyes testtartás. Alaptartás, az alapsor betűi, ütemes írás
X.	9-11. óra 12-13. óra 14-15. óra 16. óra	2. lecke 3. lecke 4. lecke Felmérés
XI.	17-18. óra 19-20. óra 21-22. óra 23-24. óra	5. lecke 6. lecke 7. lecke Gyakorlás, felmérés
XII.	25-26. óra 27-28. óra 29-30. óra	8. lecke 9. lecke Gyakorlás, felmérés
I.	31-32. óra 33-34. óra 35-36. óra	10. lecke Gyakorlás, dolgozat 11. lecke
II.	37-38. óra 39-40. óra 41-42. óra 43-44. óra	12. lecke 13. lecke 14. lecke Gyakorlás, felmérés
III.	45-46. óra 47-48. óra 49-50. óra 51. óra 52. óra	15. lecke 16. lecke Gyakorlás, felmérés 17. lecke 18. lecke
IV.	53. óra 54. óra 55-56. óra 57-58. óra	19. lecke 20. lecke Szövegek másolása oktatóprogramban, javítóbillentyűk használata nélkül Áttérés szövegszerkesztő programra, szövegszerkesztési alapismeretek, a javítóbillentyűk használata
V.	59-66. óra	Másolás szövegszerkesztőben, szövegszerkesztési alapismeretek
VI.	67-68. óra 69. óra 70. óra	Dolgozatírás, -javítás Gyakorlás Az éves munka értékelése

A tanmenet végleges óraszámát az érvényes rendelkezésekhez kell igazítani, a szaktanár tetszés szerinti egyéb anyagot ütemezhet be a fennmaradó óraszámba. A tapasztalatok szerint a tanulók nagyobb része a minimális haladási ütemnél gyorsabban dolgozik, a többség február végére befejezi a 16. leckét, azaz megtanul minden betűt.

Az órai munkák osztályozása

Az első órákon különösen fontos, hogy a diákok kedvet kapjanak a tantárgy tanulásához. Jól bevált az a módszer, hogy a tanulók teljes értékű jegyet kapnak órai munkájukra, ha elérnek egy bizonyos leütésszámot (és legalább a tanmenetben minimumként előírt leckénél tartanak). Ez szeptemberben min. 900-1000 leütés, majd havonta kb. 100 leütéssel emelkedhet a követelmény. Fontos a reális osztályzatok érdekében, hogy ebben az esetben havonta írjanak egy olyan felmérőt, amelynek az osztályzata mindenképpen bekerül a naplóba, bárhogyan is sikerült.

Lehetséges az is, hogy ún. "kis" jegyeket kapjanak az órai munkára, és pl. 3 kis jegy eredményez egy naplóba is bekerülő jegyet. Lehetséges a havi órai munkák átlagának kiszámítása is. Ebben az esetben elégtelenre kell értékelni azt az órai munkát, amelyiknél a tanuló nem érte el az előírt minimális leütésszámot. Könnyítés lehet, hogy a hónap 1-2 legrosszabb jegyét nem vesszük figyelembe az átlag kiszámításánál. Jó, ha az eredményeket a tanár és a tanuló egyaránt feljegyzi. Az említett példákon kívül természetesen sok más megoldás is eredményes lehet.

Az oktatóprogramok előnyei a hagyományos, frontális óravezetéssel szemben

Az oktatóprogram előnye a tanuló szempontjából:

• Önálló a haladási ütem, így az ügyesebbeket nem fogják vissza a gyengébben haladók, másrészt a gyengébbek is jobban tudnak fejlődni, mert a szaktanár több időt tud rájuk fordítani.
• Általában jóval több leütést tudnak egy tanórán leírni (legalább 30-50%-kal), mint frontális óravezetésnél, ezért gyorsabban haladnak a tananyagban.
• Azonnali és pontos az értékelés (ezáltal reális kép alakul ki a tudásról).
• Az újraírási lehetőség csökkenti a javítóbillentyűk letiltása miatti feszültséget.
• A játékosság, versenyszellem, sikerélmény pozitív viszonyt alakít ki a tantárggyal kapcsolatban.

Az oktatóprogram előnye a tanár szempontjából:

• Mentesül a mechanikus javítási munkától. Az itt felszabaduló időt feladatok készítésére stb. fordíthatja.
• Az ellenőrző, irányító, motiváló szerep lesz a legfontosabb tevékenysége.
• Differenciáltan tud foglalkozni a tanulókkal, több időt tud fordítani a gyengébbekre. Egyéni tanácsot tud adni mindenkinek munka közben, hiszen a többségnek ezalatt nem kell állni és várni. Könnyen megoldható az olyan eset, amikor év közben vagy tizedikben egy másik iskolából átjön egy olyan tanuló, aki addig még egyáltalán nem tanulta a vakírást.
• A tanulók fegyelmezésével kevesebbet kell foglalkozni (hiszen nincs holtidő, nem kell a gyengébbekre várakozni).
• Megfelelő motivációval, célok kitűzésével elérhető, hogy a tanulók - versenyezve másokkal és önmagukkal - önként törekedjenek a minél jobb eredményre.

Jó eredményt akkor tudunk elérni a gépírásoktatásban, ha a szaktanár él a korszerű technika lehetőségeivel is, és alkalmazza azokat a tanítási órákon. Fordítva is igaz: hiába vásárol meg egy iskola korszerű számítógépet és oktatóprogramot, ez nem pótolhatja a szaktanár irányító munkáját. Matematikából, idegen nyelvből és egyéb tárgyból is rengeteg oktatóprogram kapható, mégsem kérdőjelezik meg a szaktanár szükségességét. Másrészt a tízujjas vakírás megtanulása az információkezelés tantárgynak csak egy részterülete, levelezési és egyéb ismereteket is meg tanulniuk a tanulóknak.

Összefoglalva: az oktatóprogram csupán egy eszköz - igaz, nagyon hatékony eszköz - a szaktanár kezében, hogy jó eredményt tudjanak elérni a tanítványai.

2. Javítás, azaz a tanulói dolgozatok összevetése egy hibátlan dolgozattal (etalonnal)
a WordJav és a Gépírásoktatók segítségével

A javításnál eleinte gondot okoz, hogy a tanulók nem találják meg azt a mappát, amelyikben az etalon vagy a saját dolgozataik vannak. Ez a gond a későbbiek során előnnyé változik, hiszen a folyamatos használat során értik csak meg és alkalmazzák készségszinten a mentést, a megnyitást. Az a tapasztalatom, hogy hiába tanulják meg elméletben például ezeket az ismereteket informatikaórán, amikor alkalmazni kell, nagyon sokszor hibáznak. Hasznos, ha a tanulók váltogatva mentenek winchesterre, hálózatra, flopira vagy éppen pendrive-ra. Sokszor tapasztaltam egy-egy verseny alkalmával, hogy a résztvevő nem tudja elmenteni az anyagát, mert nem ismeri ki magát a megváltozott körülmények között.

A diákok viszonya a WordJav szoftverhez és a Gépírásoktatókhoz vegyes. Eleinte "uuutálják", mivel nem tudják javítani írás közben a melléütéseiket. Nagyon tetszik nekik azonban, hogy a másolásaik megírása után (amennyiben rendelkezésre áll az etalon) azonnal megjelenik előttük a javítási jelekkel kiegészített, értékelt munka, nem kell napokat, esetleg heteket várni arra, amíg a tanárnak van ideje kijavítani dolgozatukat. Sokszor íratok - különösen kissé nehezebb szövegekből - olyan másolásokat, amelyeket nem kötelező beadni, de beadhatják, ha jól sikerült. Ez a tanár részéről nem kíván külön erőfeszítést, a diákok pedig erősen koncentrálnak, hátha sikerül jó jegyet szerezniük. Ez az "érdekeltség" erősen motiválja őket, és ez meglátszik az év végi eredményükön is mind a sebesség, mind a minőség vonatkozásában.

A másolások megírása alatt a diákban kialakul egy megérzés, hogy körülbelül milyen formában volt, amikor a 10 percesét megírta, és mire számíthat. Az azonnali javítás azt is eredményezi, hogy a diák rögtön visszajelzést kap, helyes volt-e a megérzése, valóban jól sikerült-e a munkája, észrevette-e menet közben a hibáit. Versenyeken többször előfordult, hogy sem a diák, sem a tanára nem akarta elhinni, hogy a versenyzőnek több hibája volt a megszokottnál. ("Max. 1-2 hibát szokott véteni, hogyhogy most 5 hibája van?") Felmerült bennem a kérdés: vajon a kolléga pontosan javított-e az év során? Ne haragudjatok, hogy ilyet feltételezek másról, de a saját példámból vontam le ezt a következtetést. Magam is meg voltam győződve arról, hogy én nagyon pontosan javítom a másolásokat, és biztos nem hagyok bennük hibát. Ez az elégedett állapot egészen addig tartott, amíg nem kezdtem el a programmal javítani. Ekkor derült fény az ellenkezőjére.
Eleinte úgy javítottam, hogy egy tanuló munkáját kinyomtattam, papíron bejelöltem, hol van benne hiba, visszatöltöttem egy szövegszerkesztőbe, elvégeztem a szükséges módosításokat, mentettem más néven. Ezután beindítottam a javítóprogramot, etalonként kijelöltem a módosított munkát, és ahhoz hasonlítottam a többi dolgozatot. Sokszor előfordult azonban, hogy a javítóprogram "indokolatlan" hibát jelzett, a dolgozatban helyesen volt írva a szó. Ennek pedig egyszerű volt a magyarázata: hiba maradt az etalonban. A legrémesebb emlékem, hogy egy kb. 2300 leütésnyi másolásról úgy véltem, hibátlan, kijelöltem etalonnak, és a többi dolgozat javítása során jöttem rá, hogy 3 hiba is bennmaradt az etalonban. Bizonyos típusú hibákat ugyanis olvasással lehetetlen észrevenni: pl. egy névelő hiánya vagy beszúrása, akarta-akarja, megvalósult-megvalósuló szavak felcserélése stb. Természetesen ilyenkor módosítani kellett az etalont, újból beindítani a javítást stb.
Okulva a javításom megbízhatatlanságából, az etalon készítését a következőképpen oldottam meg ezután:
Tudtam, kik az osztályomból azok, akik legtöbbet írnak, legkevesebb hibával. Az ő dolgozataikat hasonlítottam össze, majd a kinyomtatott anyagon bejelöltem az eltéréseket. Ezután betöltöttem a jobban sikerült másolást egy szerkesztőbe (Word, WordJav), kijavítottam az eltéréseket, esetleg hozzágépeltem még valamennyit, mentettem más néven, és már mehetett is a javítás. Lehet, hogy ez hosszadalmasnak tűnik első olvasatra, de ily módon 20-30 perc alatt ki lehet javítani egy csoport idegen nyelvű másolását. Normál javítással mennyi ideig tart? És biztos vagy benne, hogy nem maradt benne hiba? (Nemrég mesélte el egy kolléga, hogy megpróbálkozott a következővel: az angol nyelvű másolás után a gyerekekkel kijavíttatta saját munkájukat. Ezután egy másik csoportot is megkért, nézzék át ők is, majd saját maga is ellenőrizte a javítást. Ezután - mintegy ellenőrzésképpen - beindította a javítóprogramot, és azt kellett tapasztalnia, hogy a háromszori javítás ellenére is maradt a munkákban hiba. Képzeld, ha ez érettségin történik, és az elnök veszi észre a javítatlan hibákat!)
Elmesélte egy másik kolléga, hogy ő nem "vacakol" etalonkészítéssel, betölti a legjobb gyerek munkáját, ahhoz hasonlítja a többit. Megjegyzi, hogy az etalonnak kijelölt dolgozatban hol maradt hiba, és azt "levonja" a többi tanulóéból. Ezt a módot természetesen nem ajánlom másoknak a következők miatt:
- ha ráfordítod azt a plusz 5 percet az etalonkészítésre, megfelelő névvel és helyre elmented, a következő években már nem kell vele többet foglalkoznod
- Nem lehet kizárni, hogy két tanuló ugyanazt a hibát követi el, ebben az esetben természetesen nem jelez eltérést a program, és lehet, hogy elfeledkezünk arról, hogy itt bizony valamit módosítani kellene
- Ezt a módot nem alkalmazhatod abban az esetben, ha a diákok maguk hasonlítják össze dolgozataikat az etalonnal

A javítási idő hossza attól függ egyébként, hogy be kell-e jelölni a kinyomtatott anyagon a hibákat vagy sem. Az ASD, ABC, WinOkt, GepOkt 007 Gépírásoktató, valamint a WordJav programokkal lehetséges a javítási jelekkel kiegészített másolás nyomtatása. A tanulók maguk indíthatják be a programot, hasonlíthatják össze az etalonnal a munkájukat, és ha szükséges, nyomtathatják is a javítási jelekkel kiegészített, értékelt dolgozatot. Ilyenkor 5 perc alatt is készen lehetünk az ellenőrzéssel, hiszen a tanárnak csak arra figyelnie, voltak-e típushibák, a csoport és egy-egy tanuló hol tart sebességben, volt-e olyan eltérés, amit a program megjelölt ugyan hibaként, de valami ok miatt nem annyi hibát számolt fel érte, mint azt módszertanilag kellene stb.

Tipikusan előforduló hibák:
"Tanárnő, nem jó ez a javítóprogram, itt van a hiba a munkámban, mégis hibátlanra értékeli!" - Gyanakodjunk minden hibátlan munka esetén, a diák nem a saját dolgozatát jelölte-e ki etalonnak is, dolgozatnak is. Természetesen ebben az esetben - mivel a két munka azonos - nem jelezhet "hibát" a program, hiszen nincs eltérés a kettő között. A programok végén megtalálható, mi volt az etalon és a dolgozat fájl neve, ha ez megegyezik, nem csoda, ha nincs eltérés. Az újabb verziókban már kiküszöböltük a problémát azzal, hogy a program jelzi, ha az etalon és a dolgozat fájl megegyezik.

Előfordul, hogy nem egyezik meg a kinyomtatott anyag az elmentett változattal. Ez arra utal, hogy a mentés és nyomtatás közben módosították a dolgozatot. Általában tanév elején előfordul egy-egy ilyen próbálkozás, de miután elégtelent adok ilyenkor, mindenkiben tudatosul, hogy ez nem egy járható út. Mindegyik programunk pontosan nyilvántartja a mentési időt, ennek meg kell egyeznie az osztály minden tanulójánál. Általában hálózatban dolgoznak az iskolákban, kérjük meg a rendszergazdát, legyen szíves pontosan beállítani, ez a mi munkánkhoz nagyon fontos.

A szoftvereink 3 soros sorugrásig tudják összevetni a dolgozatokat az etalonnal. Előfordul azonban (különösen versenyeken) ennél nagyobb sorugrás is. Ebben az esetben a szoftver a sorugrás utáni részt végig hibásnak jelzi. Nem kell lemondanunk az ilyen munkák javításáról sem, a következőket kell tenni:
Betöltjük egy szövegszerkesztőbe az eredeti dolgozatot, annyi entert ütünk a sorugrás helyére, ahány sor kimaradt, elmentjük más néven. A javítóprogramba betöltve most már a dolgozat másik felét is javítva láthatjuk, viszont a leütésszámot itt korrigálni kell (gyakorlatilag le kell vonni az előbbi enterekért 1-1 leütést).

A WordJavnál az enter nélküli másolások esetében sorugrásnál időnként nem pontos a hibák számának megállapítása. Ilyenkor a hibás hely után következő szavakat a sor végéig hibásnak jelöli a program. A tanárnak ebben az esetben felül kell bírálnia a hibák számát és a gép által adott osztályzatot. Ez a hibajelenség sajnos annak a következménye, hogy ma még egyszerre van jelen az oktatásban az enteres és enter nélküli írás. A WordJav program mindkettőt tudja javítani, de ezt a "szépséghibát" eddig nem sikerült orvosolni. Igyekezni fogunk mielőbb megoldani a problémát.

3. "Szerkesztő", amelyben a javítóbillentyűk használata le van tiltva

Őszintén meg kell mondanom, soha nem voltam túl ügyes gépelő, inkább a gyorsírást szerettem. Nagyon örültem, amikor megjelent az első javítószalagos írógép, és megkönnyítette a munkámat. Tanárként nem igazán fogadtam el azt a módszertani "ajánlást", hogy a diákok nem javíthatják a hibás leütéseket. Úgy gondoltam, ez a kezdetekre igaz ugyan, de a betűk megtanulása után miért ne javíthatnának? Tapasztalnom kellett viszont, különösen azoknál a diákoknál, akiknek otthon volt számítógépük, milyen kevéssé ügyelnek a pontos, betűző írásra, és milyen gyakran használják a javítóbillentyűt. Tették ezt úgy, hogy közben nem is tudatosult bennük, mennyi időt fecsérelnek el a javítgatásokra.

A kezdő gépírás tanulásánál igen fontos, hogy kialakuljon a megfelelő írástechnika. Ha a tanuló hagyományos szövegszerkesztőben dolgozik, a tanár nem tudja ellenőrizni, hogy a diák használ-e javítóbillentyűt vagy sem, még akkor sem, ha elsötétíti a képernyőt. Ez az igény hozta létre a WordJav és az ASD, ABC és WinOkt, Gepokt 007 gépírásoktató szoftvereket.

A legfontosabb tapasztalatom a szoftverek alkalmazásával kapcsolatban, hogy nemcsak a kezdők gépírástanulásánál érdemes alkalmazni a szoftvert, hanem a későbbiek folyamán is, ha a diák nagyon hibásan gépel. Csak ebben az esetben tudatosul ugyanis az benne, milyen sok hibát vét írás közben, s visszatér a betűző írásra. Jól bevált az a módszer, hogy a gyakorlóórákon vagy azok egy részén a tanulók ebben a programban dolgoznak, "szenvednek", majd Wordben írják azokat a másolásaikat, amikre osztályzatot is kapnak. Egy idő után belátják, hogy tényleg hasznos a gyakorlásnak ez a módja, és nem morgolódnak. Nem egy diákomnak sikerült jó eredménnyel leérettségiznie, miután ezt a módszert alkalmazva visszaszokott a kevés hibával járó gépelésre.

Viszonylag kevesen használják a programnak azt a lehetőségét, hogy ütemezés segítse az írásritmust. A tanítási órákon ez úgy használható praktikusan, ha pl. a tanári gépen van hangszóró, és ezt szólaltatja meg az adott gép.

4. Gépírási másolószövegek, gyorsírási diktálószövegek készítése

A a WordJav szoftver alkalmas a gyorsírási diktátumok és gépírási másolószövegek készítésére. Különösen a versenyekre való felkészítésnél fontos, hogy változatos, friss, az átlagnál nehezebb szövegeket is készítsünk, és gyakoroltassuk azt a diákokkal a siker érdekében. A tankönyvekben lévő szövegeket úgy célszerű összeállítani, hogy azok ne avuljanak el hamar, de a versenyeken sokszor az éppen aktuális gazdasági és politikai témák szerepelnek, így azok témájára, szavaira feltétlenül kell az aktuális, magunk által készített szöveg.

Gyakran folyamodtam ahhoz a módhoz, hogy a meglévő gépírási etalonszövegeket (ezek jelentős része jól felhasználható gyorsírási diktátumként) betördeltettem változó szótagszámú sorokra. Ugyancsak gyakran előfordult, hogy a gyorsírásos szövegből készítettem másolószöveget.
Sebességfokozásra kiválóan használható, ha ugyanazt a szöveget emelkedő sebességgel írják. Tudom, a 20 szótagos sorokat némi gyakorlattal különösebb nehézség nélkül le lehet diktálni, de a "páratlan" szótagosakat jóval nehezebb. (Egyedül arra kell ügyelni, hogy a szövegben lévő számokat, mozaikszavakat a betördelés előtt írjuk át kiejtés szerintire, hiszen a szótagszámra tördelés az "ahány magánhangzó, annyi szótag" elven alapul.) A hosszú, kb. 20.000 leütés terjedelmű gépírási szövegeket rendszeresen felhasználtam a gyorsírás versenyre való felkészítésnél. Mivel viszonylag kevés a rendelkezésre álló fokozódó sebességű diktátum, ezeket a másolószövegeket előszeretettel használtam fel ilyen célra is.

5. Sortartás nélkül írt másolások, gyorsírási áttételek, levelek, ügyiratok, egyszerűbb szövegszerkesztési feladatok javítása

A levelek, ügyiratok stb. javításánál is jól használható a WordJav. Legtöbbször a "kishibákat" nem veszem észre hagyományos javításnál, hiszen olyan sok mindenre kell koncentrálni egy ilyen feladatnál. Fontos, hogy az etalonkészítésre vonatkozó ajánlásokat tartsuk be. (A javítandó rész első karaktere elé szúrjuk be a "*" karaktert. A szoftver a karaktereltéréseket jelzi, a formázás ellenőrzését a hagyományos módon kell elvégezni. Ez utóbbi azonban jóval egyszerűbb feladat.

Az előzőhöz hasonlóan járunk el az egyszerűbb szövegszerkesztési feladatok javításakor. A formázásra itt sem ügyel a program, hanem a karaktereltérésekre. Legjobban az olyan jellegű szövegszerkesztési feladatoknál alkalmazható, ahol a szöveg begépelését is a tanuló végzi, és gépelési hibái is lehetnek (pl. az országos versenyeken az "A"-kategória). Az olyan jellegű szövegszerkesztési feladatoknál alkalmazható elsősorban, ahol nincs pl. táblázat, rajz, mert ezeket a fájlokat a WordJav nem tudja kezelni.

Kedves Kolléga!

Az eddigieknél lényegesen több tapasztalatot lehetne még felsorolni, de úgy gondolom, ennyi is elegendő volt. Bármilyen kérdésedre szívesen válaszolok e-mailben vagy telefonon (06-1) 287-0043.

Copyright 2008 dr. Gyetvainé Nevelős Erzsébet, Adatvédelem